Üdvözöllek

• Blog oldal
• Archívum
• 

Farkas Őrző 1/2

Innubri, a tiltott erdőben néhány óra múlva

Szinte hasogatott a fejem, ahogy magamhoz tértem. A földön vér volt, az én vérem valószínű. Hála adottságomnak, hogy gyorsan gyógyulok.

Chua segített fel a földről. Az ő sebei is már kezdtek szépen begyógyulni. Néhány lila, zöld monokli díszelgett arcán, de jól tudtuk mind a ketten ez legkésőbb holnapra nyomtalanul eltűnik.

Hamar kikerültünk az erdőből gyorsabban, mint gondoltam. Az első gondolatom, a jéghideg víz volt.

Muszáj volt leülnöm, még mindig fájt a fejem. Jól ellátták a bajunkat ezek az izék.

- Mik voltak ezek? – Dörzsöltem meg tarkóm és mostam meg hideg vízzel.

- Van egy két tippem, de nem vagyok benne biztos. Csak a vörös szemekről tudok tippelni.

- Vörös szemek… régen halottam róluk. – újra lemostam mindent magamról majd hirtelen Piperre gondoltam. Igyekeznem kellet, bajban van, csak én segíthettem rajta.

- Az a lány hirtelen igen fontos lett. Szerintem ezek, Numerakok voltak.

- Numerakok? – Néztem barátomra kissé megijedve.

- Kegyetlen szolgák. A vámpírok alja népe. Csak akkor esznek, ölnek, gyilkolnak, ha uruk azt parancsolja. Ezért, a szomjúság miatt mindig véres a szemük. Nem alszanak, nem állnak meg pihenni. Kegyetlenek, semmi se állíthatja meg őket. Sajnos néha, saját zsebbe is dolgoznak, ezért kiszámíthatatlanok, de nagyon aprólékos és megbízható fenevadak.

- Még sem öltek meg. Miért? – Néztem rá.

- Fogalmam sincs. Szerintem hátráltatás. Lehet, tudják, hogy utána mész? Ezért ha elkapnak, akkor a lányt tudják mivel zsarolni.

- Igen igazad van. – Sóhajtottam felálltam majd elindultam. Chua szó nélkül követett.

Sejtettem hova viszik a lányt így a kikötő felé tartottam. Útközben barátom azért próbálta elütni az időt.

- Ahote. Mit követett el az a szegény lány? Miért viszik, őt oda ahova gondolom.

- Shibridirba ? Ott lakik minden vérszívó atya. Létezik egy monda, szájról – szájra terjedő, ősrégi még meg sem voltam mikor már mesélték. Néhány asszony, képes kihordani, szörny szülöttek magját. Különlegesek, de ők maguk nem is sejtik. Sőt az orvosok sem. A testünkben van egy bizonyos baktérium. Ez nem mindegyiki földi nőben van meg, csak a kiválasztottakban. Azt gondolták, már akkor is, hogy Piper az a lány.

- Ezért jelölték meg és ezért kellet rá vigyáznod. – mormogta barátom.

- Igen. – Sóhajtottam. – Utánuk kell mennünk.

- Tudod, mire vállalkozol? Több nap, vagy hónap is lehet.

- Tudom! – Mordultam rá. – Kész öngyilkosság hajóra szállni, átkelni Naklerar választó falán, átmenni egy másik világba ami Daklírar kezdődik, ami az itteni Amazonas esőerdőnek felel meg. Egész napi esőzés, után azt kívánja az ember bárcsak kicsit sünt a nap, és ha szerencséd van ez a kívánságod teljesül is. Mert Shibridirben, csak napfény és szárasság vár ránk.

De, segítenem kell neki.

- Tudom. – Mondta barátom.

Hajót néztünk. Az egyik kapitány kéthetente ment Shibridirbe. Már jó párszor volt. Tudta mire számítson, de az onnan importált termékek igen is jó megélhetést adtak számára.  Kifizettük az utat, bár nem tudtam mire számítsak. Éreztem, hogy nem lesz egyszerű. Odamenni, megtalálni Pipert, visszahozni. De, valami azt súgta sikerülni fog.

Sikerülnie kell, nem veszthettem el a lányt, aki mindennél jobban bízott bennem. Szeptember vége felé járt már az időjárás. Amikor kifutott a hajó, elég nyugodtnak látszódott az Óceán. Bár éreztem, nem lesz mindig így.

November

Fáradtan keltem fel az ágyamba, szinte meg sem éreztem, hogy haladtunk –e volna. Haladtunk egyáltalán? Már két napja hánykódtunk.

Chua váratlanul átjött. Ekkor halottam, hogy azt mondja, a kapitány közeledünk. A válaszfal átlépése szinte semmi se volt, de ahogy átértünk már is halottuk a zuhogó esőt.

- Eső. Mindenhol víz. Van, aki ölni tudna, egy pár kortyért itt meg azért lennének, képesek, hogy csak egyetlen egyszer napot lássanak.

- A Földön élők, hogy vészelhetik ezt át Chua? Soha nem jártam még erre, de halottam hírét.

- Nehéz lehet. A földeken dolgozni, szinte lehetetlen. Ennyi sár, ennyi iszap. Talán rizs ültetvények és a szívósabb növények és fák megélnek. Kegyetlen egy világ ez.

- Az. Éppen ezért kell kiszabadítani Pipert.

- Te, Ahote. – Kezdett bele, de láttam rajta érzékeny témát fogunk boncolgatni.

- Mond csak. – Néztem rá.

- Ez a lány, nagyon sokat jelent neked. Ugye?

- Eléggé. – Sóhajtottam, majd kinéztem az ablakomon és vártam, hogy a sok víz hirtelen eltűnjön.

- De, még nem is látott téged. Honnan tudod, hogy…

- Tudom. – vágtam a szavába.  – Érzem.

- Szóval akár képes vagy megöletni is magad. – jelentette ki határozottan.

- Végül is azért vagyok itt… - vigyorogtam.

- Te totálisan bele zúgtál. – Mondta végül barátom majd felállt.

- Ezt csak akkor tudhatom, ha ő is így érez. De, mindenképpen meg kell menteni. Megígértem…

- Tudom. Remélem, nemsokára ott vagyunk.

- Én is remélem.

Megpróbáltam elaludni. Reménykedtem, hogy már nem kell sokat várnom és megérkezünk. Álmomba ismét Pipert láttam, ahogy áll szomorúan az ablak előtt, mint egy hercegnő, aki éppen az Ezeregyéjszakából lépett volna ki. Segíteni akartam rajta, de nem tudtam. Rémülten riadtam fel. Talán hajnal lehetett. Ekkor vettem észre, hogy mennyire süt a nap, és a hőmérséklet szinte elviselhetetlen lett. Megérkeztük hát, Shibridirbe.

***

Numerakok

Véres szemű , kegyetlen, szolgák. Vámpírok alja népe.
Csak uruknak fogadnak szót, csak az ő szavára, ölnek,
és fosztogatnak.
Kiszámíthatatlan népség mivel néha saját zsebbe dolgozznak.
De eléggé alaposak, és gyorsak. Örökké szomjasak, ezért véres a szemük.


Naklerar
Bemruda háromszög választó fala. Sok hajós és repülős tűnt már el.
Ám a hívők tudják, hogy ez a válasz fal egy másik világot rejt.
A két legnagyobb Daklír ahol az eső az úr, a másik pedig
Shibridir ahol kietlen sivatag és homok vár.
Egyetlen egy vízforrás a Themesere,
ami kellemes hűsítő és az egyetlen vízforrás az itt élőknek.