Üdvözöllek

• Blog oldal
• Archívum
• 

Farkas Őrző1/3

Xemenople Kasélya

Egy nagyszobában tértem magamhoz. Nem tudtam hol vagyok. Csak annyit, hogy parancs miatt kötelező volt átöltöznöm. Rajtam kívül vagy kilenc lány volt még. Mindegyikükön fura csillag alakú jel díszelgett valamelyik testrészükön. Én voltam az egyedüli, akinek a tarkóján volt a jel. Amióta ide hoztak, iszonyatosan égett. Olyan érzés volt mintha egy égő cigaretta csikket elnyomtak volna rajtam. Mindenem, ami akár a napot vagy időt jelezte elvették. Egyetlen egy dolgot hagytak meg az is a medálom volt. A lányok különböző színű ruhában voltak. Különböző díszítéssel, innen állapították meg állítólag, ki mikor, honnan érkezett.

Volt, aki megértette mit mondok, és ezekkel a lányokkal sikerült is beszélnem, de a három lépés távolságot mindig megtartottam.

Azt mondják ez itt Shibridir. Egy másik világ, melyet egyszerű emberek nem észlelnek. A Bermuda háromszög régóta volt rejtély. Sok hajós és repülős eltűnt már itt. A lányok azt mesélték, hogy aki túlélte a vihart mind itt végezte. Rabszolgaként. Azért nem tudtak soha visszatérni. Innen nehéz megszökni nyomtalanul. Amíg a jel rajtad van szinte olyan, mint egy nyomkövető. Próbálták már páran. De azok, akikkel nem volt kegyes az úr, halállal lakoltak. Másokat keményen dolgoztatnak. Jobbnak láttam, ha nem ugrálok. Meghalni egyáltalán nem volt kedvem. Főleg egy olyan helyen, amiről azt sem tudtam hol van.

Shibridirről annyit tudtam meg, hogy olyan ezeregy éjszaka hangulatú a hely. Az időt nagyjából úgy tudja meghatározni az ember, hogy hamar sötétedik.

Egyik szolgáló elmesélte nekem, hogy itt egyenlő elosztások vannak. Tizenkét óra nappal és sötétség. Egyetlen egy vigaszom a hold volt éjjel és a csillagok. Legalább ez ismerős volt számomra. Amióta itt vagyok, háromszor volt sötétség, és egyszer láttam a holdat. Tehát három napja lehettem itt és egyszer volt telihold. Az nálunk körülbelül, huszonnyolc naponta van, vagy is egy hónapba egyszer. Tehát arra gondoltam, körülbelül November eleje lehetett.

Megpróbáltam elaludni, de nem bírtam. Folyton Ahote járt a fejembe. Minden gondolatom ő volt. Féltem, hogy baja esett azt sem bántam, ha nem jött utánam, csak ő jól legyen.

Rá kellet jönnöm, amióta megtudtam, hogy ő nem igazán százszázalékosan farkas, azóta valahogy jobban húztam felé. Bár sohasem akartam magamnak bevallani.

Nem rég kaptam magam mellé egy szolgát. Nem akartam, de muszáj volt. Aki ellenkezett annak a szolgáját megverték elég alaposan. A lányok azt mondták. Volt, akit meg is öltek.

Gracie kedves volt velem. Őt is abból a városkából rabolták ahonnan jöttem. Tizenhét éves volt. Még is fiatalabbnak nézett ki. Arca nagyon gyerekes volt. Én első rálátásra tízen öt, tizennégy évesnek tippeltem.

Egyik éjjel mikor megint nem tudtam aludni, ez már az ötödik nap volt mióta itt voltam. Elmesélte, hogy őt előttem hozták ide három éve. Ő is meg volt jelölve, de aztán a szertartáson a jel, nem reagált semmire.

Megkérdeztem tőle mikor szoktak lenni ezek a szertatások. Elmesélte, hogy a harmadik holdtöltekor. Mikor a hold elég erős. A jel ilyenkor nagyon kitüremkedik, szinte éget. Az illető teljesen leizzad, olyan mintha lázas lenne. A ekkor a minta nagyon kivörösödik, szinte már majdnem olyan mintha égne, magába annyira vörös válik.

A szertartáson pedig ezt hamar észreveszik. Azt mondják, ha ez mind igaz, azonnal a személy megkapja a pap állttal a különböző elvárt dolgokat. Homlokát a hölgynek lekenik, majd testét mindenféle illatos olajjal lekenik és már is viszik a nagyúrnak hisz a lehető legjobb időpontban van, hogy megtermékenyítsék.

Állítólag kevés nő él, aki képes akármilyen szörny utódát kihordani anélkül, hogy ne halljon bele. Főleg a vámpírok utódai, hisz azok halhatatlanok. De, a kiválasztott nők teste, valamilyen oknál fogva képes regenerálódni.  Viszont első szülés után valamiért rövidebb ideig is élnek. Negyven éves korig vagy öt, fél szörnyet kell megszülnie.

Borzalmas volt hallgatni. Még a hideg is kirázott. Viszont létezik egy megoldás a seb lefedésére. Gracie ezt is elmesélte. Erre csak is olyan képes, aki különleges törzsből származik. Aki félig férfi, félig valami más. Egy farkas vére, képes lefedni a jelet. Legalább is addig, amíg le nem mossák a szent helyen.

Sokáig nem hittem ezekben a dolgokba, de amióta ide kerültem kezdtem erősen hinni.

Megígértem Gracie-nek, hogy ha valamilyen csoda folytán még is értem jönnének, akkor őt is magammal viszem. neki annyiból volt jobb, hogy a jelet, már levette róla a nagyúr. Viszont szolgaként mindenhol ismerték, így egy lépést sem tehetett anélkül, hogy valaki, aki a Kastély szolgálója volt, ne tudta volna.

Mesélt nekem a családjáról. A bátyjáról, arról, hogy biztos mindenhol őt keresi. Neki sem volt megbízható barátja és ismerősei még kevesebb volt. Eltűnését, aki észre is vette az is a bátyja volt. A szüleik túl sokszor voltak üzleti körúton. Egyszerűen könnyű préda volt.

Én is elmeséltem eddigi zavaros múltam. Azt, hogy a szüleim meghaltak autó balesetben. Ahogy az árvaházba kerültem ezzel az egyetlen egy darab medállal a nyakamba. Meséltem neki arról mennyire keményen dolgoztattak, majd Reth-ről, akiről kiderült, hogy valójában Ahote a férfi, akiért oda vagyok és bár sohasem láthattam.  Mikor meghallotta, hogy bizony én sem bővelkedem barátokban átölelt. Úgy látszik, ez a mi sorsunk.

Kinéztem az ablakon. Még így éjjel is a levegő volt vagy harminc fok. Nagyon meleg volt. Távolba a szél játékos táncot lejtett a homokkal. Szinte elbűvölt, mintha egy kifinomult keringőre hívta volna a szél a vörös homokot.

Elszomorodtam. Homok, forróság, szél, őrség. Ezt nem kívánhatom senkitől se. Még Ahote-tól sem, pedig nagyon hiányzott.

Jó lett volna ülni mellette és csak mesélni és mesélni. Nem érdekelt az, sem ha soha nem akarta volna feledni magát. Mellette mindig biztonságban voltam.

Gracie elköszönt, majd lefeküdt az ágyam mellé készített alvóhelyére. Én még egyszer a távolba meredtem. Mintha csak éreztem volna farkasom közelségét.

Még utoljára mielőtt megfordultam volna, ennyit súgtam a szélnek. Reméltem, hogy az üzenetem messze elviszi, oda ahova a szívem egy része tartozott.

„ Fuss Ahote. Menekülj! Itt nem vár reád, semmi csak a halál, és én. - suttogtam „