Üdvözöllek

• Blog oldal
• Archívum
• 

Farkas Őrző 1/4

Shibridir Belvárosa

Már öt napja voltunk a városban. Senkinek nem árultuk el miért vagyunk itt. Egyszerű utazónak álcáztuk magunkat. A város hatalmas, és sok olyan ember ér benne, akikbe nem lehet bízni. Kártyások, boszorkányok, jövendő mondók. Chua legalább is ezt mesélte. Ő pedig igen is jól tudta mi a helyzet, hisz apja régebben ide járt. Ám amióta megöregedett, már nem mert több ilyen kockázatos utat megejteni. Most pedig ő van itt, hogy nekem segítsen.

Kilátástalan volt a helyzet. Ráadásul az időjárás, sem volt túl kedvező. Négy kulacsból ittunk és próbáltuk beosztani.  Itt a víz tényleg sokat jelentett, szinte minden cseppje érték volt. A magas kőházak és az árus bódék egyiptomi hangulatot árasztottak magukból.

Minden egyes lépésnél, hol ételt, állatokat, hol pedig értékes tárgyakat és portékáikat próbáltak az árusok elsózni.

A zsebesek mindig valahonnan lestek, mint a keselyűk. Mi nem sok értékes arany tallérral jöttünk, így ha ki is rabolnának, nem igen bánnánk.

Esténként nehéz volt akárhol elaludni. Nem is igen tudtam. Chua, sem mert. Tartott a csörgő kígyóktól és az egyéb mérgező bogaraktól, kúszó mászó hüllőktől és rovaroktól. Bár mélyen tisztelte őket, és indián származása lévén hitt is az állatok képességeiben, de azért meg akarta tartani a biztos távolságot.

Hatodik éjjelen furcsa érzés kerített hatalmában. Eleve egy misztikus hely volt, de akkor mintha valaki gondolt volna rám. Egy lágy kellemes meleg szellő simogatta végig az arcomat és halk piciny hang szólított meg.

„ Ahote. Ahote fuss. „ – suttogta a hang.

- Ki az? – riadtam fel.

„ Ahote. Itt nem vár reád semmi más, csak a halál és a leány. „

- Ki vagy? – Néztem mereven előre. Chua és megébredt.

- Te látod? – Suttogta.

„Ahote. Nemedria vagyok. A szél istennője. Két napja próbálom eljutatni hozzád a leány üzenetét. „- Suttogta csilingelő hangon a szél mely egy nő alakját vette fel.

- Ki akarom szabadítani! – jelentettem ki határozottan.

„ Tudom, azért fogok segíteni neked. De ez nem ingyen lesz „– válaszolta a szél.

- Mi kívánsz? – Szólalt meg Chua.

„ Egy hétig hánykódni fogtok a vízen, de nektek olyan lesz, mint ha hónapok telnének el. Segítek lerázni a vámpír királyt, de mentsétek meg a lányomat. Gracie-t.  „

- Rendben. Megmentem a lányodat. – Válaszoltuk egyszerre.

„ Ahote. – suttogta újra – a lányom soha nem tudhatja meg, hogy igazából mi vagyok. Ez a mi közös titkunk lesz. Vigyázzatok rá. Kérlek. „

- Én magam fogok rá vigyázni. – Mondta Chua.

„ Rendben fiúk. Holnap találkoztok egy vénséges boszorkánnyal. Nagyon taszító kinézete lesz, de ne hátráljatok meg. Belülről csodaszép varázsló nő. Ő be tud juttatni a kastélyba. Tőle kérjetek segítséget. „

- Köszönöm Nemedria. – Mondtam őszintén.

„ Hálásan „ – mosolygott rám majd kezdett eltűnni.

- Kérlek! – állítottam még meg hirtelen – neki ne szólj, hogy itt vagyunk.

„ Ahogy kívánod „ – bólintott majd eltűnt.

Alig vártam a reggelt, hogy a nap feljöjjön és elinduljon az élet. Nem akartam tovább itt maradni csak amennyi szükséges. Chua-nak valahogy jobb kedve lett és mintha kezdte volna felvenni az itt élők ritmusát. Éhes voltam, már napok óta. Nehéz volt korgó gyomorral. Csak át kellet volna változnom… de nem vagyok gyilkos.

Az utcákon tovább bolyongtunk mikor egy öreg reszelős hang megszólalt.

- Ide, ide vándorok. megmondom mi lesz holnap és holnap után, ha így kívánjátok.

Az öregasszony rosszabb volt, mint egy koldusnál. Nála csak a bordélya volt rendesebb. Mesés étel illatok szálltak fel valahonnan belülről. Külseje iszonyatosan taszított és valami azt súgta, ha még hat napot éhezem, akkor sem vásárolnék tőle, de végül még is a szívem győzött. Nézése, ahogy rám nézett tudtam nem egyszerű árus. Chua is velem tartott, bár nagyon sokat ellenkezett végül a gyomra győzött.

- Ide, ide. – suttogta az öregasszony. – Éhesek vagytok? Bizonyára eltévedtetek. Én segíthetek. De ára van.

- Itt mindennek ára van. – mormogta Chua.

- Úgy ám bizony fiam! – helyeselt az asszony. – Ára van a mának, a holnapnak és az azt követő napoknak. Ára van a sorsnak, melyet kártyáim rejtik, átoknak, melyet bábuim rejtenek. A szerelemnek, melyet italaim őriznek.  De, nektek ezekre most mind nincs szükség, ahogy látom. Csupán néhány ételre és egy térképre.

- Ezt honnan tudja? – néztem kíváncsian rá.

- Én mindent tudok fiam. Mindent érzek, látok, hallok. Noha bár, a fél szememmel vak vagyok, bal szememre süket. Még is mindenről nagyon jól tudok. Az éjjel nagy tiszteletben volt részed. Meglátogatott téged az istenek egyike. Nemedria. A szél istennője. Kellemes csilingelő hangját nem halhatja meg akárki, csak aki arra hivatott. Az információért és az ételért nem kérek sokat. Csak a kastélyból szerezzétek meg az egyik hölgy ékszerét melyet az urától kapott. Csinos kis bross. Egy csinos piros virág, apró fehér gyöngyökkel.

- Ennyit kérsz csak? – Néztem rá gyanakodva.

- Csak egy bross? – Chua is gyanakvóan nézett rá.

- Minek nézel engem te fiú? Talán szélhámosnak? Én egy egyszerű öregasszony vagyok. Az a bross pedig nem egyszerű bross. Egyik istennője volt. Varázserővel bír. Csupán annyi a dolgotok, hogy mielőtt visszafelé hajóra szállnátok, beleejtitek a Themeserébe.

- Ki vagy te? – néztem rá komoran.

- Nem fontos tudnod.  Szóval áll a megállapodás? – Ekkor felém nyújtott egy papírost meg egy tál meleg ételt.

A gyomrom szinte korgott már és a gondolat, hogy ezzel a térképpel könnyebb lesz, valahogy jobb kedvre derített. Bólintottam. Elvettem a térképet majd az ételt. Chua úgy kapott az ételért, hogy azt hittem megfullad.

- Nincs sok időtök. Már csak egy hold és a következőben van a szertartás. Igyekeznetek kell.

- Igen tudjuk. De, ez a hely… nem biztonságos. – suttogtam.

- Bizony nem az. – mondta csilingelő hangon. – Nem mindenki az, akinek mutatja magát. Az uruknak mindenhol van besúgója. Az alagutat kell választanotok. Csupán három napotok van, amíg a kiválasztott hölgyekkel nem közlik, kit milyen sorrendben fognak hívni majd. Az alagút az ő szobájukba visz. De óvakodjatok. Mint ahogy mondtam. Nem mindenki az, akinek mutatja magát. Most induljatok. Katonák közelednek. – Mutatott a távolba.

A maradék ételt magunkkal vittük és megköszöntük gyorsan az útba igazítást. Valami azt súgta minket keresnek. Próbáltunk gyorsan elvegyülni amennyire lehetett.

A térképet követve megláttuk a távolba a kastélyt. Ahogy végig jártuk a nagy erődítményt, hirtelen megtaláltuk a rejtet követ mely az alagutat takarta. Elhúztuk majd vissza. Ahogy elindultunk a sötétbe két fáklyával éreztem, ahogy a szívem egyre jobban kezd verni. Lehet későn érkeztem?

 

***

Gracie : Nemedria -a szél istennője lánya

Nemedria:  a szél istennője, Shibridir városának eggyik istene. hajdanán fatal aszony volt.
De az eggyik istenség elátkozzta, hogy a vámpír királynak kedvezzen.
Utolsó emberi tette, hogy elrejtette egy szem halandó lányát, Gracie-t.
Aki soha nem tudhatja meg, hogy az édesanyja valójában kicsoda.
A jókat segíti még istenként is.