Üdvözöllek

• Blog oldal
• Archívum
• 

Farkas Őrző 1/5

Második telihold előtt

Kiválasztották a ruhámat, melyben meg kell majd jelennem az úr előtt. A ruha meseszép volt, vagy egy vagyont érhet a mi világunkban. De, nem akartam hordani. Semmit sem akartam ebből a gazdag világból ahol minden egyes értékcikk, ruha, parfüm, olaj, azt sugallja, hogy megvásárolnak minket.

Már két hét volt telihold előtt. Egy hatalmas terembe hívtak minket. Mikor megjelent a mindenki számára oly retteget nagyúr szinte egyikünk sem nézhetett rá, csak ha szólította.

Még akkor sem nézhettél rá. csak fel kellet készülnöd, hogy végig néz és megnézi a jelet, nem piszkáltad –e.

Azt suttogták, hogy párnapja az egyik lányt könnytelenül, megölte, kivágta a szívét mikor még élt és abból lakmározott. Kirázott a hideg, ha csak belegondoltam is.

Lassan végig járta mindegyik lányt. Akinek szólt ki kelet állnia. Végül megállt előttem. Éreztem, ahogy hosszasan méricskél, majd tovább ment.

- Rendben. – Szólalt meg érdes hangjával. Olyan volt mintha egy táblán, egy krétát csikorgatnának.

- Uram ők elmehetnek?

- Igen. Ők az igaziak. Érzem.

- Értettem.

- Erre. – Szólalt meg a férfi és sietve kivezetett minket, majd a nagy ajtót zárultak. Egész a háló szobánkig csend volt. Majd bent mikor végre magunkra hagytak, a tízből már csak öten voltunk.

- Most mi lesz velük? – Kérdezte az egyik.

- Vacsora. – Szólalt meg váratlanul Gracie.

- Ezt nem szabad!- Szisszent fel az egyik szolgáló.

- De, igen tudniuk kell! – Vágott vissza a lány.

- Mit kell tudnunk? – Néztem rá.

- A lányokból, három szökést tervezett, de lebuktak. A másik kettő pedig terhes lett valamelyik szolgálótól. Ezeknek a büntetés, azonnali halál. Egyenként megöli őket ez a vérszívó dög. Míg a másik végig nézi a halálukat.

- Megerőszakolja őket egyenként a másik tíz szolgával együtt, akik legfőbb testőrei. A Numerakok. Véres szemű, kegyetlen, szolgák. Vámpírok alja népe. Csak uruknak fogadnak szót, csak az ő szavára, ölnek, és fosztogatnak. Kiszámíthatatlan népség mivel néha saját zsebbe dolgoznak. De eléggé alaposak, és gyorsak. Örökké szomjasak, ezért véres a szemük.

- Numerakok? – Néztem a szolgákra, erre mindenki megrezzent.

- Gonoszak, alattomosak. Ilyenkor urukkal együtt kedvükre szórakozhatnak. Sok halandó nő halála szárad már az ő kezük és… szóval érted.

- Igen. – feleltem azonnal.

- Én azt mondom, inkább más, mint ezek. – Mondta az egyik lány.

- Hamarosan, majd behívat egyenként, ne aggódj. Ha mást nem is, azt megkapod.

- Tessék? – Néztem Gracie-re kerek szemekkel.

- Nem a múltban élünk. Kedves kis halhatatlan férfiúnk szeret élni a sexnek és tud is védekezni. Tudom, mert engem is kihasznált. Nem szaporodik össze vissza. Csak azzal az eggyel, de azzal minden éjjel… - nézett rám szúró tekintettel. A gyomrom összevissza kavargott és friss levegőre volt szükségem.

Gracie odajött végül hozzám.

- Jól vagy? – Kérdezte aggódóan.

- Jól. – Bólintottam. – Csak sok volt nekem. Nem akarok itt lenni. Méghozzá azt sem akarom, hogy akárki érintsen. Én csak hazakarok menni. El akarom mondani Ahote-nak mennyire sajnálom, hogy kételkedtem benne.

- Tudom, jól mire gondolsz. Én is így voltam ezzel. – Sóhajtotta.

- Amúgy nagyon durva volt veled? – kérdeztem végül. Nem akartam, de fel kellet készülnöm lélekben a legrosszabbakra.

- Xemenople igazi uralkodó. Egész addig, amíg a háló ágyába nem kerülsz. Úgy érzed magad, mint egy áldozati bárány. Ott ülsz az ágyán kettesbe vele, ahogy gonosz tekintetével téged méricskél. van benne olyan, ami férfihoz mérhető, de korántsem az. Egyáltalán nem volt annyira odafigyelő és szinte élvezte, ahogy elvette a szüzességem. Annyira fájt a vele lévő együtt töltött percek, hogy négy napig felállni nem tudtam zárkámba. Mindenhol ahol érintett szinte égetett. Mintha egy tűzbe dobtak volna bele.

- Elég borzalmasan hangzik. – mondtam sziszegve.

- Az volt. Túltettem magam. Na és veled… neked volt már valaki az életedben?

Elmosolyogtam és a csillagokra néztem.

- Ha egy farkast annak lehet nevezni, akkor végül is, ő a pasim. De, hogy akárkivel együtt olyan testi kapcsolatba még nem. Éppen ezért egyáltalán nem akarom, hogy pont ilyen senkiházi, mit tudom, én milyen nagyúr tegye meg ezt a lépést. – fortyogtam dühömbe.

- Meg tudlak érteni. – érintett meg. Elköszönt és végül magamra hagyott.

Egy kicsit elültem az ablakon mikor mozgolódást láttam. Szokatlan volt majd hirtelen nagy ordítozásra lettem figyelmes a lányokkal.

- Betolakodó! Itt a kastélyba! Mindenki készültségbe! – Mondta az egyik őr, aki a szobánk ajtaját őrizte kívül.

A szívem nagyot dobbant mintha éreztem volna értem jöttek…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Xemenople