Üdvözöllek

• Blog oldal
• Archívum
• 

Farkas Őrző 1/6

Xemenople Kastélyának rejtett alagútjában

Egyre jobban haladtunk az alagútba felfelé. Egyre több csizmakopogást halottunk, majd elhalkultak. Valaki elárulta itt létünk erre már mind ketten rájöttünk. Szinte harapni lehetett a feszültséget, nyelni sem tudtam. Néhány kiáltozás hallottam valahonnan majd elhalkult minden ismét. Továbbra sem láttunk semmit csak haladtunk előre. Szinte éreztem mi játszódik le a falakon túl.

Hirtelen újra megfontolt, csilingelő hangú léptek hallatszottak, alighanem sarkantyú volt az illetőn, majd hirtelen csend lett.

Váratlanul egy rozoga ajtó jelent meg előttünk. Az ajtó előtt megálltunk, és lassú mozdulatokkal a megpróbáltuk kinyitni.

Az ajtó nagyon régi volt. Beletelt néhány percbe, míg végül megadta magát. Ahogy elhúztuk váratlanul megannyi katona állt előttünk. Kihúztak minket és egyből a földre nyomtak. Egy nő vigyorogta el magát.

- Na. Mondtam én, hogy ketten vannak. Nemedria hangját én is hallom, bee. – nyújtott nyelvet.

- Viselkedj! – parancsolt rá az egyik őr. – Még mindig Xemenople sex rabszolgája vagy! Vigyétek innen őket, majd kifaggatjuk, őket miért vannak itt.

Magukkal vittek. Az öt lány rémülten bámult ránk, akiket lefogtak. Ekkor megláttam hirtelen őt. Csodaszép fehér ruhában riadt arccal bámult ránk. Chua-t azonnal felismerte láttam a tekintetén.

- Kérlek, ne szólalj meg. – suttogtam. – Kérlek.

Ekkor rá néztem döbbent arccal nézett rám. Először látott így annyi év után. Megannyi kérdés és megannyi érzés kavarodott bennem és láttam, hogy benne is.

Izmaim megfeszültek. Képes voltam az átváltozásra itt, és most. De nem tudtam mi lenne, ha még se sikerülne kettőnknek kimenteni. Túl sok volt az őr. Ő is egyre idegesebben állt. Láttam rajta, hogy nem bír magával, végül megszólalt és én azonnal lehunytam a szemem.

- Várjatok. Kérlek, ne kínozzátok meg őket.

- Talán ismered? – Nézett rá a kapitányszúró tekintetével.

- Igen. Ismerem őket. Engem próbáltak kiszabadítani. – Sóhajtotta.

- Ezért most velünk jössz. – Fogták el és hozták magukkal.

- Ne kérlek! Ő nem tudott az egészről semmit! – Mondta egy lány. Szolgának nézett ki és láthatóan jól ismerte Pipert.

- Jól van szolga. Neked hiszek. Te sohasem tudnál hazudni. Különben… - emelte meg a kezét a lányra a kapitány.

- Na, nézzük, mit tegyünk veletek. Ti mentek a börtönbe és ti… ti pedig ki fogjátok őket szolgálni. Viszont követjük minden lépéseteket. Az úr meg majd eldönti, mi legyen további sorsuk. Félóra múlva legyetek lent. – parancsolt rájuk.

Elvittek, nem láttam Piper arcát, de szinte éreztem, ahogy engem nézz. A lefelé vezető út, sokkal gyorsabb volt, mint a felfelé vezető. Rövidesen külön zárkába találtam magam. Fallal elkerítve, hogy még véletlenül se lássam Chua-t. Még kommunikálni sem kommunikálhattunk egymással. Borzalmas sötétség, bűz keringte körbe a pici helységet ahol még fényforrás is csak a tíz centis pici rácsos ablak volt. Aggodalom kerített hatalmába, de nem a jelen levő helyzet miatt aggódtam.

Nem tudtam mit fog mondani Piper. Leszid? Mi lesz az első, amit hozzám fog intézni.

- Én barom. – Mormogtam magamban. -  Miért nem gondoltam meg többször. Szép kis lánymentés mondhatom.

Zajra lettem figyelmes a távolba. Négyen közeledtek a zárkánk felé. Valaki megállt a zárkám előtt majd egy férfihangot halottam.

- Ahogyan Xemenople nagyúr mondta. Enni adtok nekik és makszimum öt percet kaphattok. Három napig jártok, le majd felkészültök a második holdtöltére. Azután nem láthatod már a barátaid!

A szívem nagyot dobbant, ahogy a kulcs elfordult. Megláttam őt, ahogy belép a tálca enni valóval. Az ajtó mögötte bezárult, majd még halottam, ahogy az őr megáll.

Ő közelebb lépett hozzám, feje mindvégig a földet pásztázta. A tálcát átnyújtotta. Én azonnal elvettem, és letettem a földre.

- Piper. – suttogtam. Még a hangom is rekedtebb lett gyönyörűségétől. A lány még mindig nem nézett rám. Lassan közelebb léptem hozzá és ekkor átölelt, jó szorosan magához szorított.

- Ahote. – suttogta csilingelő hangjával, amit oly annyira imádtam.

Így álltunk egy darabig, nem tudtam mit mondani. Nem tudtam egyszerűen reagálni sem. Közelebb húztam magamhoz és csak élveztem a percet. Egy idő után lassan kibontotta magát ölelésemből és végre rám nézett.  Gyönyörű szemei most is megigéztek és szinte kiáltották, hogy segítsen rajta valaki.

A zsebébe nyúlt és ekkor átadott egy virágszerű brosst.

- Ezzel álmodom már pár napja. Fura női hang azt mondja, neked kell, hogy adjam. Megszereztem. Remélem, hasznát tudod venni.

- Biztos vagyok benne. Piper , kérlek, ne haragudj, hogy csalódnod kellet bennem amiért…

Ekkor piciny mutató ujja lezárta a szám és vágyakozó tekintettel nézett rám.

- Semmi baj. – Suttogta. – Ez a te titkod és ebből együtt fogunk kimászni négyen. Te én Grace és Chua.

Mikor meghallottam a lány nevét tudtam nem véletlen, hogy itt vagyunk.

- Itt az idő! – Szólalt meg a katona. Piper még egyszer rám nézett, át akart ölelni, de nem engedték meg. A szívem majdnem megszakadt annyira fájt látni, hogy szenved.

A lépések elhalkultak és újra csend lett. Egyszerűen nem tudtam elfeledni testének melegét, illatát és nézését. Valamit tennem kelet, de mit? Ekkor a szél újra megcirógatott és úgy éreztem megpróbálom.

- Nemedria. – suttogtam. – Nemedria szükségem van rád.

Ő megjelent, de nem beszélt. Átadott egy papírost. Kigurítottam és elolvastam.

„ Holnap mikor a lányok jönnek, az örök el fognak ájulni. Az ismerőm, akié a bross ő fog intézkedni értetek. Szolgáknak fog beöltöztetni és leszöktet titeket. A lány tarkóját be kell, kened a saját véreddel, hogy ne szimatolják, ki merre vagytok. Öt órát tudok adni aztán, biztos vagyok, hogy az őrök magukhoz térnek. Védd meg a lányom és vigyázz rá. Ha kellek, szólj „

Bólintottam ős is bólintott majd eltűnt.

Visszaültem lassan. Megpróbáltam megnyugodni, de nem igazán voltam képes . A lány, akiért szinte bármire képes voltam, fent volt valahol az egyik szobában és lehet, éppen rá gondol .

Ez eléggé feltüzelte a fantáziámat és így akármerre is fordultam, mindig csak rá tértem vissza. Az ölelésére, a tekintetére, az illatára és arra, hogy amint lehet muszáj lesz mindent elmondanom neki.

Ahote

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Chua