Üdvözöllek

• Blog oldal
• Archívum
• 

Farkas Őrző 1/7

Menekülési terv

Mikor visszatértünk háló helységünkbe lefeküdtem az ágyba. Gracie is leült lassan az ágyamra. A többi lány már mélyen aludt. Néha egy – két hangosabb szuszogás zavarta meg a csendet, de minden békésnek tűnt. Én mereven néztem magam elé, nem sok mindenre tudtam összepontosítani, csak arra, ami pár perce történt. Gracie suttogó hangja térített végül magához.

- Ez a Chua, olyan cuki.

- Tessék? Mit mondtál? Ne haragudj. – Pislogtam rá.

- Csupán annyit, hogy ez a két fickó nem kutya mind a kettőjük tud nézni. Főként Ahote ahogy nézett téged, mint egy vadászó fenevad a prédájára, ugyanakkor lágy és még is kellemesség i megbújt abba a pillantásába. Juj. Engem még most is kirázz a hideg. De, ez a Chua valami cuki. Igen figyelmes, kellemes, odafigyelő.  Hol voltál az előző három percbe? – nézett rám neheztelő tekintettel.

- Na, várjunk csak! – csattantam fel, és noha kissé hangosabban sikerült, szerencsére senkit sem ébresztettem fel. – Még, hogy az a kötekedő…

- Igen ő! – támadt vissza Gracie nem engedve, hogy befejezzem szidalmamat.

Na, ezt nehéz volt elfogadni. Pont Chua-ról ezt hallani, aki az elején olyan volt velem. De, tudomásul vettem, hogy Gracie-vel kedves volt.

- Most mit csináljunk, valahogy ki kell hozni a fiúkat. – mondta.

- Na, ez vicces, hogy pont mi. Hozzuk ki őket.

- Holnap a fiúkkal meg kéne beszélni egy meneküléstervet. Ők azért hátha már előttünk járnak.

- Holnap. Újabb, vagy, még egy – vagy örökre?  - sóhajtottam. Hátradőltem.

Gracie is lefeküdt jobbnak látta, ha hagy aludni.

Nem tudom mikor aludtam el. Sokat forgolódtam. Megannyi kérdés volt a fejembe. A legjobb barátomról kiderül, hogy végül is igen helyes fickó. ha csak belegondolok, ahogy érintet, a teste melegére, ahogy majdnem elégetett. Szinte végig bizserget a testem, de ez jól eső bizsergés volt.

Annyira furcsa volt, a gondolat, amióta láttam Ahoté-t, beszéltem vele és megérintet, hirtelen mintha minden mássá változott volna. Furcsán nyugodt voltam. Az álom is hamar utolért. De sejtetem, hogy másnap sokkal nehezebb lesz, felkeni.

A reggel hamarabb eljött, mint ahogy gondoltam. Túl álmos és fáradt voltam akármihez.

Szolgák jöttek be. Elkísértek a fürdőhöz. Majd szépítkezés, ruhapróba.

Hamarosan megjelent az a lány, aki lebuktatta a fiúkat és gonosz tekintettel ránk nézett.

- Nos, lányok. A gazdánk sok hatalomnak a birtokában van. De ki tudná őt jobban igazolni, mint egy profi boszorka? Nemsoká itt lesz és megnéz titeket. Csak ő és csak is ő képes megérezni menyire vagytok igazak, titkoltok-e valamit, vagy esetleg van e szeretőtök.

Készüljetek fel!

Ránéztem Gracire és összeszorult a torkom. Most mi lesz? Le fogunk bukni! A banya mindent elmond rólam! Nem akarom!

El akartam szökni. Elfutni, jó messzire. Oda, ahol senki sem ér, senki sem lát. Csak én akartam lenni egyedül valahol egy kis eldugott helyen Ahote-vel.

De nem volt hova. Nem tudtam. Iszonyatosan elszomorodtam.

Váratlanul magas sarkú cipellő kopogására lettem figyelmes. A torkom elszorult, a szívem lüktetettet, mint egy gőzmozdony.

Azt ajtó kitárult, és hirtelen…

Két katona esik össze?  Megráncoltam homlokom és értetlenül néztem, hogy ez most álom vagy tényleg igaz?

A lány gyönyörűséges volt, barna haja volt és olyan illatú mintha csak az erdőből most lépett volna elő. Csokoládé barna szemeibe, ahogy belepillantottam, egyből valami féle állatot sugallt. Tekintete cserfes és ugyan akkor határozott volt. Mind az öten álltuk leblokkolva értetlenül majd csilingelő hanggal megszólalt.

- Most kiszabadultok. Az én nevem Fountain. Fortuna istennő középső leány gyermeke vagyok. Egy kis időt nyertem, hogy lefagyasztottam nektek az időt. A vámpíruralkodó messze jár, így nem sejti mit terveztem. Kinek élete kedves jöjjön velem!

Megfordul, és öt perc sem kellet már mentünk utána Gracie-vel. A maradék lány még hezitált, de nem kellet sok, ők is vele tartottak.

A nő valahogy nagyon titokzatos volt és mintha csupa titok ölelte volna körbe. Lépése most olyan hangtalan és könnyed volt. mintha nem is magas sarkú cipőt viselt volna, hanem mezítláb járt. Nem is járt, majdnem, hogy szárnyalt. Útja egyenesen a zárkához vezetett ahol a két fiú sínylődött.

Furcsa volt, ahogy az őrök ledermedve álltak. A lány ismét ejtett egy kacér mosolyt majd elvette a kulcsot és kinyitotta a zárkákat.

- Fountain… - suttogta Chua.

- Nocsak, te ismersz. – mosolygott rá a lány.

- Azt hiszem ez a tied. – nyújtotta át Ahote neki a brosst. A lány bólintott.

- Bizony az enyém, ahogy a térkép és a kvarté is, amit adtam. – Kacsintott rá.

Teljes féltékenység fogott el, ahogy ott rebegtette a pilláit az én… fiúmra. Azt hiszem, jó gondolatnak tűnne, talán egy másik helyzetbe máskor. Mintha csak megérezte volna, rám nézett. Megfogta Ahote karját és váratlanul megsebesítette.

- Jaj mit csinálsz ! – szisszentem fel.

- Nyugi. Pár perc s elmúlik, na, gyere ide.

Nyúlt felém, és megdöntött majd a vérrel, jól alaposan bekente a tarkómat.

- Ezt le ne szedd, amíg oda nem értek. Ha pedig elkezd lejönni, akkor újra tedd, meg addig láthatatlan marad. Minden kíváncsi szem elől.

Olyan nézéssel nézett, mint aki nagyon is jól tudta, hogy keresni fognak. A többi lány tarkóját is bekenték, de az övéké azonnal begyógyult. Elindultunk. Nem mertem Ahote-ra nézni. Útközben Chua végig Gracie mellet volt és támogatta. Úgy látszik, erősen szimpatizálnak egymással. Ahogy így meg volt fagyva minden, furcsa volt lesietni a kikötőbe.

- Siessetek már csak néhány perc és a bűbájom megtörik. – Sürgetet minket Fountain.

A hajó már a távolba látszott. Még egyszer ránk nézett, gyönyörű szép brossal a kezébe kacsintott egyet majd a távolba meredt a messzi hegyek felé.

- Azt hiszem jó szeletek lesz.

Ekkor az élet hirtelen elindult mintha mi sem történt volna. Az emberek annyira a munkájukba voltak elmerülve, hogy észre sem vettek.

- Még pár percig tart ez az állapot, majd aztán már túl feltűnőek lesztek. Most siessetek.

- Köszönjük. – mondta Ahote teljes szívéből. Ismét féltékenység kerített hatalmába, de ahogy beállt a hajó már mentünk is a fiúkkal pár percbe került, amíg a hajós kirámolt és az utasok leszálltak, de aztán indultunk is.

Gracie-vel egy helyet kaptunk két külön ágyal. Mikor a hajó már elég távol járt kezdtem megnyugodni.

Egy csomókérdés volt bennem. Ahote nem igazán szólt hozzám, mióta felszálltunk. Lehet látta, hogy féltékeny voltam? Annyi minden zakatolt a fejembe. Olyan jó lenne, ha végre lezárhatnám már ezt. Nem akartam soha többé látni már ezt a világot, érezni ezt a szagot.

Szerettem volna mindent kitörölni főleg az eltelt… ki tudja mennyi napot.

- Nézd az már ott Daklíri hegyek! – Sikított fel örömébe Gracie váratlanul. Én is boldogan elmosolyogtam magam. Ahogy közeledtünk a megláttam egy nőt. Fehér ruhája volt, a madarak felette szálltak el, fejét magasba tartotta, és szinte éreztem, ahogy a fájdalom marja.

Gracie annyira boldogan ujjongott. Nem is vette észre. Majd újra meghallottam azt a hangot, aki súgott a Brossal kapcsolatban is. Csodaszép mély anyai hangja volt. Anyukám hangjára emlékeztetet.

A hang ennyit mondott: „- Vigyázz reá, én már rátok bízom. Vigyen, messze az erőm amennyire lehet ebből a gonosz helyből. Én nem tarthatok veled, sajnálom, hogy nem mondhattam el sohasem, szeretlek egyetlen egy kislányom örökre…”

Olyan érzés kerített hatalmába, mintha Gracie-nek szólt volna, de nem akartam felkelteni a figyelmét erre és a csinos nőt sem akartam megbántani. Így együtt ujjongtunk remélve, hogy utunk tényleg feltűnés nélkül lesz…

Fountain boszorka

Nemedria, a szél istennője

 

***

Eddigi előforduló nevek, jelentések