Üdvözöllek

• Blog oldal
• Archívum
• 

Farkas Őrző 1/10

Bhaabrath Városa

Lehajoltam és megcsókoltam a homlokát.

- Pihenj le egy picit. Hozok addig reggelit meg valami üdítőt. Biztos álmos vagy.

- Jól van, de siess. – suttogta. Visszabújt az ágyba én meg a lehető leggyorsabban iparkodtam.

Visszafelé úgy gondoltam, most már ideje lenne megint lezuhanyozni. Rég volt már a tegnap reggel és igen csak úgy éreztem jól esne. Bár gondolataimba szívesen zuhanyoznék Piperrel, de féltem attól, hogy a zuhanyozáson kívül minden megtörténne, csak a zuhanyozás nem. Ami nem rossz dolog, de nem biztos, hogy pont egy zuhanyzóba akarom magamévá tenni.

Beértem a szobába. Ő elszunnyadt az ágyamba. Mindent óvatosan lepakoltam. Jó, hogy nem meleg ételt hoztam így később is megeheti.

Leültem az ágyra óvatosan és elmosolyodva néztem. Gondtalan volt az arca és kipihent, de még is kicsit fáradt. Soha nem volt még ilyen, hogy mi átbeszéljünk egy teljes éjszakát érzelmektől fűszerezve. Jó volt nézni kedves arcát, piciny báját. Lassan mellé feküdtem, de óvatosan, fel ne keltsem. Továbbra is figyeltem. Őrizve álmát, hogy oly békés legyen, mint akkor abban a pillanatban.

Nem volt semmi különös. Néha grimaszt vágott álmába. Elég vicces volt. Volt egy pillanat mikor nyöszörögve elkezdett keresni. Átöleltem, hagytam, hogy a mellkasomhoz bújjon, majd sóhajtott egyet és mélyen aludt tovább.

Eltelt egy kis idő. Meglepődve nézett rám, kissé álmos tekintettel. Majd ejtet végre egy mosolyt és jobban hozzám bújt.

- Na, na. Nem tetszik vissza aludni. Itt vagyunk egy nagyon szép városba, kimehetnénk. – Vetetem fel az ötletet.

- Ahote mit műveltél, velem? Iszonyú fáradt vagyok, éhes és álmos. – nyöszörögte.

- Én még semmit… sajnos. – mormogtam.

- De egy… - lobbant fel hirtelen dühöm és csapkodtam meg. Ez inkább játékos csapkodás volt, mint erőteljes.

- Jól, van! Jól van! – nevetett hangosan Ahote. – Ha megnyugodtál, akkor reggelizhetnénk?

- Persze. – mosolyogta el magát.

Reggelizni ültünk. A Nap itt lassabban indult, kezdett olyan érzésem lenni, mintha visszatérne a mi eredeti idő vonalunkhoz. A lány egyhangúan ette a müzlit és itta a teát. Nem volt benne semmi izgalom, feszültség. Csupán nyugalom.

Megvártam miután a lány átment átöltözni. Egy könnyebb fehér szoknyát és ahhoz való feslőt vett fel. Igen elcsábító volt és büszke voltam rá, hogy leginkább engem próbál elcsábítani. Bár azt nem kelet az már rég megtörtént. Nagyon- nagyon rég. Most már csak arra vártam mikor teljesül majd be.

Ahogy kiért rám mosolygott. A kezem-nyújtottam és ő megfogta. Kéz a kézbe indultunk el a városba. Chua és Gracie is társult hozzánk. Négyesbe nagyon jó volt neki vágni ennek a hatalmas, fényűző városkának.

- Ti hol fogtok aludni? Mi úgy terveztük, hogy itt bent, valahol ha lehet. – Kérdezte Gracie tőlem.

- Nem tudom. Igazából nem gondoltam erről. Mit gondolsz Ahote? – néztem lopva a fiúra, aki bár jó barátja mellet sétált és éppen valamin jót kacagtak engem bámult vágyakozóan, amitől elvörösödtem.

- Én a hajón aludnék, az biztonságosabb. Meg hát nem hoztunk annyi pénzt magunkkal, hogy így szórjuk.

- Igazad lehet. – Mormogta Chua.

- Nem ismerjük ezt a helyet. A hajót igen. Én amondó vagyok, ha a lányok kapnak valami kisebb ajándékot, elsétálgatunk itt, aztán majd visszamegyünk. Mindenki a külön kis asszony jelöltjével a maga kis kabinjába. – vigyorogta.

- Bocsánat, de mi is itt vagyunk. – sziszegte Gracie.

- Pontosan, nem biztos, hogy pont Ahote-al akarok aludni. – mormogta és közbe tekintette villámokat szórt felém.

- Nocsak, talán nem egy kis bemutatót akartok? – kérdeztem vissza.

- Á de perverz ma valaki! – csapkodott meg erre, Piper én meg vígan nevettem.

Romantikus volt a táj. Igen, talán kissé a szenvedélyeim felébredtek. De vissza fogtam magam, ahogy az árusokat nézelődtünk. Soha nem voltam még Indiában, de és az emberek, mennyire odafigyel mindenki ruhájára, a Henna festékek ismerete, a mesés ékszerek, a csodálatos hatalmas állatok melyeknek akkora agyara van, hogy egy elefánt is megirigyelhette volna.

Ha hasonlítanom kellene, J. R. R. Tolkien, Olifántjai jutnának egyből eszembe. De ezek nem olyan vadak. Gyerekek játszottak éppen a közelükben. Díszesen feldíszítve azokat, melyekkel dolgoztak, látszott az itt élőkön, hogy eme állatott igen becsben tartják.

Senkinek sem voltunk feltűnő. Biztosan megszokták már a sok átutazót.

Megkérdeztem az egyik munkástól végül mi is az, amivel dolgoznak, miközben Piper éppen ajándékot válogatott.

- Elnézést. – mutattam a nagy állatra.

- Ó. Ő Gajah. Úgy hívjuk. A nagy istenünk adta, hogy segítsen és vigyázzon ránk.

- Csodálatosak! – hüledeztem el. Tényleg elvarázsolt az állat termete, izmai, és csodálatos formálya. – Hány évig él? – gondoltam ennyi még belefér.

- Ó. Gajah, nagyon sok- sok év. Két ember öltönyi se elég.

- Huh az igen ! – mormogtam. Ha ötvenel számolok, az is száz. – Köszönöm. – Hajoltam meg.

- Nézd ez legyen. – nyujtott át egy karkötőt kék csillogó kövekkel. Furcsa jelekkel volt kiegészítve, egyből a Kelta háromszög jutott az eszembe.

- Mennnyi lesz ? – kérdeztem a kedves hölgyet.

- Semmi. Ajándék. – mosolyogta szelíden.

- Nem lehet. Kérem. – próbáltam erősködni.

- De igen. Ajándékba adom. Így ereje lesz. Kérem. – mondta továbbra is szelíden. – Ne fizesse ki. Akkor balszerencsét hoz. A Hölgy kiválasztotta. Legyen hát az övé. Szüksége van rá. – Bólintott.

- Köszönöm! – hálálkodtam, majd Piper jobb kezére tetem, és összezártam a biztonsági záral is.

- Na milyen ?  - Pirult el.

- Csodálatosan megy a zöld szemeidhez! – próbáltam lenyűgözzni. Sikerem is volt. Ismét belepirult.

- Gyere. – nyújtottam a keze. Ő megfogta. Immáron minde hezitálás nélkül majd tovább indultunk.

Nem tudtam Chua és Gracie, mikor szakadtak el tőlünk. Mikor még azeggyik Gajah-ot bámultam és Piperválogatott akkor még itt voltak. Örültem azért, hogy magunkra hagytak. Megannyi estén áradoztam csak egy ilyen napról.

Nem is kellet az, hogy együtt, legyünk úgy, csak a közelsége, a keze, és a nevetése ismár elég volt.

A nap szépen telt. Olyan volt mintha egy nagyobb Farsangi buliba lettünk volna. Nem volt annyira komoly, mint amit tavaly láttam a Brazil karneválról, de majdnem ütte  a mércét.

Már délután volt és észre sem vettem ahogy eltelt az idő. Mintha csak pár perce sétáltunk volna. Nem beszéltünk sokat. Néha akezem adtam, ha felléptünk valahova.

- Piper. Elég zajos ez a város. De, nyugodnak érzem még is magam. – kezdtem el.

- Én is. Úgy érzem itt  a gonosz keze nem érhet el. – majd a távolba meredt. – Lassan a nap lenyugvóban van. Vasorázzni kéne menni. -Sóhajtotta.

- Igen. Menni kéne. – suttogtam. Visszakísértem, de úrtözben valami nem hagyottnyugton. Tegnap találtam a táskájába és gondoltam rákérdezem.

- Mi az olyan fura arcot vágsz ? – nézett rám kissé megijdve.

- Tegnap amíg aludtál, a táskád ahogy kerestem a rajz cucaimat kiborult. Felszedtem mindent, de ... találtam egy kis dobozt. Má csak húsz szemvan benne.

- Ja az. Dr. Evelstone ajánlotta. Sokminden van bene, és ugye ettől helyre jön a havi vérzésem. Nem erős, de száz százalékos.

- Szóval fogamzás gátló. – szögeztem le.

- Igen az. De sajnos. Ha tovább maradunk elfogy. Amíg nem volt velem, kissé összezavart. Még szerencse , hogy nem jött meg.

- Tudod mire gondolok. – fordult meg hirtele a sötét gondolat a fejembe.

- Mire . – Ráncolta ő is a homlokt miközbe egyre jobban közeledtünk ahajó felé.

- Nem ismerem ezt a világot, a várasokat. Sem azt a gennyes vérengző vérszipoly akinek köszönhetően mi találkoztunk. – olyan düh járta át ezt a mondatott, hogy úgy éreztem ölni tudnék. De viszafogtam magam. Nem akartam, hogy megijedjen .

- Ahote. – suttogta és kissé megremegett. – Ugye nem...

- Húsz bogyó, húsz nap. Na és utána?

- Utána, legalább két hónap kell, hogykitisztuljon a szervezetem, egy gyermekhez, de ha tisztítókurát alkalmaznak, akor rövidebb mint egy.

Láttam ahogy hirtelen már ő is kapizsgálja mi jár a fejembe.

- Ott minden gyümölcs, minden ital, méregtelenítő hatású volt. Amikor két napig nyugodtan aludtál, sokkal szebb lett a  bőröd és a hajad.

- Egyzer magához hivatott és mindenki előt megált, gonosz kezét felénk tartva. Nálam tovább megállt, a hasam elé is tartotta majd ejtett egy moslyot és visszaküldtek.

- Szóval tudja. Megérezte. Piper. – ekkor megálltunk a stég előtt ami egyenesen a hajó elé vitt. – A világban összesen, tíz nő képes erre és te az egyike vagy aki neki szülhet. Ha elfogynak a bogyók, akkor még egy hónap és...

- Akkor lett volna a harmadik hold telte... – motyogtam.

- Ez a szemét mocskos... – prüszköltem ki magamból. Ökölbe szorult  akezem. Ő szelíden elmosolyogta magát majd felém hajolt.

- Bármi lesz én neked tartogatom azt a pillanatatot suttogta, ettől teljesen forónakéreztem magam, felé hajoltam és gyengéden megcsókoltam.

- Biztos engem akarsz ? – kérdeztem végül rekedtes hangon. Ő ejtet egy mosolyt majd kézen fogott.

A szívem úgy elkezdett kalapálni és éreztem ahogy  a testem is egyre jobban forrósodik. A kabinba mentünk majd lepakolt. Magához vett egy törölközőt és rám vigyorgott.

- Na nem , megvársz szépen. – utasított.

- Rendben legyen. De siess. – mondtam anyira kívánkozó hanggal amenyire lehetet csak érzékeltetni számára mennyire is akarom őt.

Nem bírtam ki pár percnél, hogy ne menyek utána. Túl sokáig volt tőlem távol. Idáig is mindig őrködtünk a zuhanyzó ajtó előtt. Most is kiléptem és becsuktam az ajtót majd meglepődve láttam , ahogy áll türelmesen és rám mosolyog.

- Nem bírtad ki. Vesztettél ! - vigyorogta gúnyos arccal.

-Piper. - Suttogtam és már estem is neki. Mind ketten a zuhanyzó ajtajának a kilincsét kerestük miközben nyelvünk egymás nyelvét hajszolta. Végre bejutottunk, majd miután rátoltam a reteszt vissza hajoltam. Ő azonnal fogadta csókom és idegesen, matatott  a nadrágom övével.

- Kívánlak. Nem érdekel mit gondolsz mennyire tatod nem szűziesnek, de akarom. Itt és most! – jelentett ki olyan hanggal, hogy szinte fájó volt ha nem teljesítem a kérését.

Nem válaszoltam. Kicsatolta a nadrágom és lehúztam. Ekkor megállt, levette a szoknyáját. Forrón nekem tapad, a derekát gyengéden megcirógattam. Piciny ujjai puhán zongoráztak végig feszes vállamon, erős karomon, kiduzzadó megfeszülő izmaimon. Végre lekerült a felsőm és az ő topja.

Csókjátékunk nem csitult, egyre szenvedélyesebb és követelőbb lett.

Mesés volt a puha melleihez újra hozzá érni. Látni, hogy mennyire élvezi. Majd egy pillanatra elhajoltam, megindítottam a zuhanyt és a meleg víz alá húztam. Már csak a fehérneműnk volt kettőnk között, de ez sem volt sokáig gát. Mikor végre csupasz testünk összetapadt úgy éreztem nincs erősebb kín ha nem tehetem magamévá. Forró vágy kerített hatalmába. Újra meglátogattam a melleit. Centiről , centire haladva mintha egy belső ösztön súgott volna, kiélvezze a helyzetet , és a gyönyört melyre oly régóta vártam. Ő puha kezével közben, férfiasságomat simogatta, éreztem , hogy még ügyetlen, de segítettem és ketten már jobban összedolgoztunk.

Közbe féltett sóhajokat eresztettünk el a torkunkból én pedig féltet szavakat súgtam nekik melyekről sohasem halott. - Kívánlak, akarlak,oly fontos vagy nekem mint a szomjazónak az édes víz a sivatagban. – Ezektől lázba jött, lábait lassan széttárta és engedte hogy felfedezzem azokat a helyeket melyet férfi még sohasem fedezett. Büszke voltam, hogy én vagyok az első. Titkon reméltem, hogy ez örökké így is marad.

Először csak a combjait, majd a féltet kis dobját látogattam meg apró csókokkal. Egy kicsit elidőztem, látszott rajta, hogy ez nagyon tetszik neki. Óvatosan és puhán játszadoztam nyelvemmel, a két érintetlen ajak között melyek még férfi hímvesszőjét sohasem fogadták be. Majd felé hajoltam, éreztem, hogy készen van. Ennél csúszósabb már nem is lehetett volna.

Szerencsére a zuhanyzóba volt egy kis fából készült ülőke, leültem rá, majd magamhoz vontam őt is. Láttam ahogy beleborzong az összeforradás gondolatától. Így picit még játszottam ujjaimmal, hogy még nedvesebbé váljon.

Ekkor már végleg elhatalmasodott  a vágy, felém emelkedett és lassan ágaskodó férfiasságomra csúszott. Első pár mozdulat, kissé szoros érzésvolt számomra . Ő könnyeit ejtette, de mikor végleg egybe forrtunk hagytam neki kis időt, hogy megnyugodjon.

Apró csókokkal vigasztaltam és piciny simogatásokkal. Lágyan ringattam, hogy megnyugodjon lassan. Majd felém hajolt, és mintha nem is azért sírt volna, hogy fájdalmat okoztam neki - amelyet sohasem akartam -  lassan ringatni kezdte kecses csípőjét és én válaszoltam is erre.

Vad szeretkezésbe kezdtünk, közbe egyre jobban éreztem ahogy valami forró elönt. Néha mikor elhajolt és csókolgatta vállamat, láttam ahogy a vízben a vér távozik a lefolyóba. Pár perc volt, majd már semmi, és egyre síkosabbá vált.

Vadul hajszoltuk a vágyat melyet annyira akartunk már. Hol egymás fülét becézgetve, harapdálva, hol egymás száját sürgetve az égő vágyra. Majd hirtelen, megfeszültem, éreztem,hogy abban a pillanatban ő is és végül éreztem, hogy egyszerre elégek és meghalok.

Éreztem ahogy a forró forróság elönti az ágyékom. Mind a ketten sóhajtozza pár percig csak egymást cirógatva próbáltunk élni a pillanatnak.

- Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam. – suttogtam. Ő ejtett egy mosolyt majd megrázta a fejét.

- Nem. Nem azért sírtam. Csodálatos volt! – mondta mosolyogva. – Azon , hogy végre megtörtént. Az első pillanat óta akarlak. Amikor behoztak és megláttalak. Fú. Már akkor álmomban megtettem volna veled.

- Ez igen hízelkedő. – vigyorogtam el magam , majd egy apró csókot adtam. Egy darabig így voltunk, majd elhajolt.

- Mindig is... mindig is, arra vágytam, hogy valami csoda folytán, te ... vagy is az általam elkeresztelt Reth átváltozzon, olyanná aki megvéd. De, hogy ennyire , erős, jóképű, szeretetre éhes és férfias fickót rejtett az a farkas test. Na arra nem számítottam.

- Akkor már érted miért estem akkor neked. Én is így voltam és a törzs miatt soha nem tehettem. De, most nincs itt se a törzs, se a figyelő szemek. Éppen ezért kihasználom. Annyiszor teszem meg veled úgy ahogy akarod, annyiszor teszek kedvedre úgy ahogy kívánod, és sohasem hagylak cserben .

- Ahote – ekkor elmosolyodott – maradj már végre csendben. Nayeli. – Hajolt hozzám suttogva. Majd újra lassan felállt.

Lezuhanyoztunk. Végig csókolóztunk. Annyira új volt nekem és olyan hihetetlen. Majd aludni tértünk. Bár nem sokáig bírtunk egymással. Éjjel még vagy háromszor egyé váltunk.

Azt már tudtam, hogy mind a kettőnknek Bhaabrath igen emlékezetes marad. Hajnalba végül megpihentünk és úgy éreztem összetartozunk örökre.