Üdvözöllek

• Blog oldal
• Archívum
• 

Farkas Őrző hivatalos Videó öszeállítása !

Farkas Őrző 1/13

Flatus birodalma

Whisper

Nimmfazuel határait nem volt nehéz nem észrevenni. Az örökzöldek, lágyan körbe ölelték a hatalmas birodalmat. Ritkán láttam, ilyet ám most még is annyira hihetetlen volt a fenyők hada. Némelyik, mint az Ősi mamut fenyő akkorák, sőt nagyobbak. Mindenféle színben, mint az őszi falevelek. Némelyiken bogyó vagy gyümölcs is lógott.

A határt elhagyva Vesper nagyon figyelmesen mellettem sétált, míg Sabina előttem. A két fiú zárta a sort és Gracie pedig jobb oldalamon figyelte a tünde férfi szavait.

- Ezek a fenyők ős régiek, némelyik ezer éves is. Van, amelyik gyógyító hatással bír. Néhány mérgező és pár különleges állat elengedhetetlen étke.

- Láttam, hogy kaptunk útravalót. Ezek is ebből a gyümölcsökből, bogyókból készültek? – Kérdezte Gracie. – Láttam tényleg élvezi a tünde hangját. Tényleg kellemes és megnyugtató volt. Bár nem volt okom félni, Ahote tekintettét szinte magamon éreztem.

- Ezek különleges étkek. Néhány gabonából készült, néhány eme fák gyümölcseiből. Húst nem igazán eszünk, és ha eszünk is halat. Abból is csak a nagyobb pisztrángféléket. Próbáljuk tisztelni az élővilágot és ők is tisztelni fognak minket.

- Ti tündék látom, szeretitek az állatok. – jegyeztem meg.

- Kedves hercegnő, én nem voltam a te világodban. De amit vándoroktól, kószáktól halottam, bőven elég volt, hogy rájöjjek, ott az emberi fajnak semmit sem jelent az a világ. Hála a Naklerarnak, ez nem a föld egy másik dimenzió, és másik bolygó. Ti ezt, mit sem veszitek észre, hisz a dimenzióba való áthajózással semmit sem érezni.

- Na, ezek azok a dolgok, amiket soha nem fogok tán érteni. – Jegyezte meg mögöttem Ahote, én pedig jót mosolyogtam.

- Van, amit mi sem értünk, kedves farkas barátom. De ha mindenre tudnánk a választ, akkor milyen ismeretlen titkok lennének, ami nem hagyna minket nyugodni, és amiken lehetne elmélkedni nem de? – mosolyogta el ő is magát.

Chua továbbra is csendben volt és csak figyelt. Majd Sabine váratlanul megszólalt.

- Tán nem bízol bennünk? Kedves nagymacska barátom?

- De bízom, de jobban szeretek óvatos lenni, ha nem bánod. – mondta nyugodtan.

- Mi nem bánjuk kedves Chua. Ez a nagymacskákra vall. Óvatos, figyelmes, nem cselekszik, csak ha kell. Nem kell félned, itt nem mi vagyunk az ellenségeid. – Mondta Vesper. Láttam, ahogy a tünde jelleme őt is megnyugtatja, és ahogy sétáltunk lassan kezdett megnyugodni.

- Most merre járunk? – Kérdezte végül Sabinát.

- Ez itt a Caryophyllales. Ti Vénusz légycsapója néven ismeritek. Ez a föld az ő területük. Ha a kijelölt útvonalon haladunk semmi bajunk sem lesz.

- Veszélyesek? – Kérdeztem kissé aggódva.

- A fiatalabb példányok nem igen. Azok kicsik, öt esetleg tíz centisek. A nagyok veszélyesek, de azok jóval bent vannak az erdőben. Van, amelyik 5000- 6000 éves és a bűze förtelmes. – Válaszolta Vesper.

- De sajnos van olyan, amelyiknek olyan illata van, mint a méznek. Nem egy ember esett már áldozatul, főleg ha éhes. Éppen ezért, jobb ha az ember tisztességgel figyel rájuk. – mondta Sabina.

- Elég félelmetes. – rázta ki Chuát a hideg.

- Nem. Szerintem nem az. Csak egyszerűen odafigyelsz s kész. – Mondta Gracie nyugodtan.

- Látom, a bájos hölgy odafigyel. – kacsintott Gracie-re, Vesper.

- Ott a távolba a hegyek környékén él Whipsper. – Mutatott Sabina.

- Bár amilyen a kis hölgy, biztos tud már érkezésünkről. – mondta halkabban Vesper.

- Ennyire fiatal? – kérdezte Chua őt.

- Igazából nem, amúgy igen. Olyan húsz körülinek fest amúgy tízezer éves.

- Tessék? – néztem rá kerek szemekkel s látom más is meglepte.

- Elvégre mire is számítottatok. A szél menyasszonya. Kissé fiatalosnak kell lennie, ha a szél akar tőle valamit. Nem de? – nézett vissza rám a tünde.

- Tehát mindegyik elem valakinek a valakije. – Jegyezte meg Ahote, és ekkor már egész közel mellettem sétált és megfogta a kezem.

- Igen. Értelmezheted így is. – felelte neki Vesper.

- Ettől lesz az egyensúly egy és egész. – mosolyogott Sabina.

- Pontosan. – mondta Vesper. – Hisz Férfi nélkül nincs nő és nélkülük nincs élét. Noha nem mindegyikük olyan amilyet várnánk, de ők ilyenek. Whipsper is biztos már ki van éhezve egy férfira. Így legyetek óvatosak mit, hogy mondotok, és hogy néztek rá. – figyelmeztette a fiúkat.

Na, fantasztikus, egy kiéhezett nő. Remélem nem Ahote lesz az első, akit kiszemel, mert esküszöm, olyat adok neki, hogy lerepül a helyéről. Sajnos már nem volt több időm gondolkozni, már a pataknál közel jártunk. Átszitálunk a hídon és már ott is vagyunk. Kételyeim támadtak vajon jó ötlet volt ez az egész.

A hídon először Vesper ment át, majd én, Gracie, Ahote , Chua  majd Sabina.

A túloldalt már pár alatt való várt minket. Emberi alakjuk volt, de jóval vékonyabbak és magasabbak voltak, mint mi. Java részük csak nő volt. Ekkor elmosolyodott és meghajolt az egyikük.

- Üdvözöllek Vesper , ki az örökzöldek Erdejének fia vagy. Lám Sabina, ki Unihornok tején nevelkedett, Abigél királyné büszke védence. Ám a négy kísérő számomra ismeretlen.

- Imelda. Hadd mutassam be Nimmfazuel hercegnőjét. Pipert. – Mutatott rám ekkor meghajolt és visszamosolyogtam rá.

- Üdvözöllek hercegnőm, rég halottam felőled. Kérlek, bocsáss meg, hogy nem ismertelek fel. De bízz régen voltál már kisgyermek.

- Semmiség. – Legyintettem.

- A kis hölgy mellette Gracie. Xemenople fokságában volt.

- Üdvözöllek. – hajolt meg. Gracie kissé zavarba volt így ő is ejtett egy gyors mosolyt és közelebb lépett hozzám.

- A másik két kísérőink pedig a legjobb barátaink és bőven elég legyen neked ennyi.

- Rendben. Most gyertek. Már vár titeket. – intett. Mi követtük őt.

Utunkat, arany köves út jelölte. A fáklyatartók ezüstből voltak. A címerek rubintból és smaragdból.

Az út végén egy fiatal lány, játszott a fűbe a megszokottnál nagyobb lepkékkel. Majd hirtelen felkapta a fejét. Széles mosolyt ejtet és lassan, trónja elé sétált.

- Üdvözöllek bennetek. Igen díszes társaság vagytok. Egy hercegnő, egy farkas, egy puma, na meg egy fél isten leánya.

Ekkor Gracie megfeszült már éppen szólnia kart mikor megjelent egy másik nő, anyáskodó hanggal.

- Megkértelek ne fecsegj. – tűnt elő a nő, akit már korábban láttam mikor menekültünk. Ahote tekintetén láttam ismeri, így fura érzés kapott el.

- Nemedria. Shibridir városa nincs kicsit messze, hogy ide jöttél? Mit akarsz?

- Megkértelek… - a hangja figyelmeztető volt. Erre a lány elmosolyogta magát. de inkább vigyor volt, mint mosoly.

- Gracie. Ő itt édes anyád. Shibridir város egyik istennője. Volt egy - két isten, aki nem szívlelte, hogy szerelme kibontakozóba volt Kyo-nak, a szél urával. Így az egyik istenség elátkozta, hogy a vámpír királynak kedvezzen. Utolsó emberi tette, hogy elrejtette egy szem halandó lányát, téged. Aki soha nem tudhatja meg, hogy az édesanyja valójában kicsoda. de hát az Óriási titok eddig volt titok. – kacagta el magát és kicsit sem voltunk Dühösek rá. Sabina előre lépett és a lehető leghiggadtabb hangon megszólalt.

- Te sem leszel sokáig a szél menyasszonya, ha így viselkedsz. A mi időnk kevés, te ráérsz itten játszadozni. – Gracie láttam folyamatosan Nemedriát nézte, aki alig tudott uralkodni magán. De ez nem gyűlölködő nézés volt, hanem inkább szánó.

- Szóval a kérdés egyszerű és összetett. Szél elem lévén harcba szállsz mellettünk? Igen vagy nem? – vágott hirtelen a beszélgetésbe Vesper.

- Én vagyok a szél úrnője! Még is, hogy merészeltek ilyen hangot megejteni előttem! – förmedt ránk.

- Úrnő. - szólat meg váratlanul Ahote. – Az időnk vészes, kissé feszültek vagyunk. Még sokat kell gyalogolnunk. Kérlek, válaszolj. – Rám nézett Ahote, de a tekintet, ahogy minket pásztázott Whipsper teljesen kirázott.

- Na, várj csak Nimmfazuel hercegnője. – vigyorgott majd folytatta. – Rendben. Társulok. Ha … - ekkor megfeszültek az izmaim és szinte láttam előre  a kimondott szavak súlyát –nos, ha egy éjszakát eltölthetek a farkasoddal. – vigyorgott rám.

- Na, menj a jó…. – förmedtem rá , és szinte Ahote visszarántott. – Mit képzelsz te ki vagy? Ennyire viszket, hogy az én párom kell? Még mit nem! Keres másik kant, akivel megdugathatod magad! – teljesen meglepődtem saját önön magam kikelésén és főleg azon, hogy a többiek szinte lefagyva nézték hirtelen mérgem. Egyedül Ahote volt nyugodt és tartott vissza.

- Nyugodj meg. – csitított Ahote.

- Túl messzire mész kedves gyermekem. – szólalt meg egy férfi mély hang.

Ekkor megjelent egy majdnem három méter magas, izmos kigyúrt férfi. Nem igazán ismertem a mitológiát, de nem kellet sok, hogy rájöjjek ki ő. Társaim is tudták és azonnal térdre rogytak és leszegték fejüket.

- Uram. – köszöntötte őt nyájasan Nemedria.

- Kérlek. Ne hajoljatok meg. Ez itt az én királyságom. Üdvözöllek bennetek.

- Üdv néked, Thor menydörgés istene! – köszöntötte Vesper.

- Üdvözöllek, téged tünde barátom. Nimmfazuel hercegnője, kérlek, bocsásd meg az asszonyom mérhetetlen sexuális étvágyát. Úgy látszik, sokszor elfeledi, hogy noha bár, más dolgaim vannak, én érzem és látom őt. Ám ezt már nem hagyhattam!

- Ó de uram. Én soha…- kezdte Whisper.

- Csend legyen szajha! Takarodj vissza a háló körletünkbe, ma megadom neked, amire oly nagyon vágysz, más férfiaktól csak erőd legyen utána felállni! – förmedt rá, és oly aprónak tűnt, hírtelenjébe szemei előtt elég lett volna csak rálépnem. Igen szerettem volna, de azt hiszem Thor nem csak a neve miatt oly félelmetes… hatalmas erejével a nőt eltüntette onnan. Majd pár perc után újból nyálassá vált.

- Szívesen segítek nektek. Hamarosan indulok Abigél királynő elé. Addig is. Engedjétek meg, hogy egy darabon eme két állat elkísérjen titeket.

Ekkor füttyentett. Egy hatalmas Griff madár és egy hatalmas sólyom jelent meg.

- Owlen és Ivory elkísér titeket. Őrzik utatok. Enowieter birodalma, ötnapi járásra van, ha az idő kegyes hozzátok.

- Köszönjük. – mondtam hálásan.

- A szolgálóim elkísérnek a déli hídhoz. Utatok legyen biztonságos és nyugodt. – Bólintott, majd trónjára ült és megjárta, amíg elindulunk.

A hídhoz sokat kellet gyalogolni, de mindegyikünk csendben volt. Én eléggé feszült voltam, míg mindig. Jól esett Ahote figyelmessége, de vajon hány nő akarja majd még magának? Tudtam, hogy mi összetartozunk, de tisztába voltam vele, hogy akármikor történhet bármi.

Ráléptünk a gyémánt és zafír kövekre, majd mikor átértünk, egy félelmetes sötét erdő tárult elénk.

Ez a hely még félelmetesebb volt, mint Innubri, a tiltott erdő. Minden érzékszervem tiltakozott tovább haladni, de Ahote kézen fogott és már léptünk is be. Oda ahova szerintem sohasem szeretnék belépni. A holtak erdejébe.

 

 

Thor